A korai civilizációk árasztásos öntözést, más néven barázdás vagy áztató öntözést alkalmaztak a növénytermesztés során. A gépesített öntözés számos előnye ellenére ezt a módszert még mindig egyaránt használják az Egyesült Államokban és a kevésbé fejlett országokban. Az árasztásos öntözés során a növénysorok közé barázdákat helyeznek és vizet a termőterületre pumpálják. A víz végighalad a barázdákon, elér a terület végéhez, beszivárog a talajba és a nedvességet a növények gyökerénél biztosítja. Ezzel az öntözéses módszerrel a száraz talajú gazdálkodásnál jobb terméshozam érhető el, viszont számos hátránya van.

Ezek közül a környezetvédelmi aggályok sem utolsók. A túlöntözés az árasztásos öntözésnél gyakori probléma (Yonts et al., 2007). A túlöntözés hatására a nitrogén ás a különféle vegyi anyagok a talajvízbe kerülnek. Emellett a túlöntözés hozamcsökkenést is okozhat.

Egy 2014-es tanulmány szerint a kézzel és a géppel aratott, kissé túlöntözött gabonafélék esetében, 125%-os evapotranspiráció (ETI mellett) a terméshozam kevesebb volt, mint ugyanezen gabonafélék kissé alulöntözött, 75% evapotranspirációval rendelkező területein (Irmak, 2014). Ahogy ez egy régóta használt módszer esetében várható, az árasztásos öntözés munkaigényes eljárás. A terület előkészítése és kiegyengetése után a barázdák kialakítása következik. A folyamatot elősegíti, ha a terület egy kis mértékben lejt; viszont, ha a lejtő túl meredek, a víz a lejtő alján megáll, míg a lejtő tetején elhelyezkedő növények nem jutnak elegendő vízhez. Egy kisebb emelkedő vagy egyenetlen terep akadályt gördíthet a víz útjába, ami így nem ér a terület végéhez, hanem helyette megáll egy adott helyen. Fontos, hogy a mező téglalap alakú legyen és ne legyen túl nagy, különben a víz nem tud mindenhova egyenlegesen eljutni. Ajánlott, hogy durva vagy homokos talajon a barázdák hossza ne haladja meg a 180 métert, illetve közepesen durva talajviszonyok között a 400 métert (Yonts et al., 2007).

A lehető legmagasabb terméshozam elérése tekintetében az árasztásos öntözés az egyenetlen vízeloszlás miatt előnytelen. Árasztásos öntözés esetén a víz forrásánál nagy eséllyel túl sok víz szivárog a talajba, sőt, felesleges víz is felhalmozódhat, míg a terület másik végénél előfordul, hogy a növények nem jutnak elegendő vízhez. A probléma még súlyosabb laza szerkezetű talaj, például durva szemcsés talaj esetében, mert ez gyorsabban felszívja a vizet (Yonts et al., 2007).

Ha termelőként szeretné növelni a terméshozamot, vagyis egyaránt kerülni akarja a túlöntözést és az alulöntözést, a körforgó öntözőrendszer kiváló megoldás. Az árasztásos öntözéshez képest a körforgós rendszerek hatékonyabbak és kevesebb munkával járnak. Az árasztásos módszerrel ellentétben egyenletes vízeloszlást biztosítanak, egységes ellátással az egész területen. Ennek köszönhetően a növények a termőterületen való elhelyezkedésüktől függetlenül elérhetik a maximális terméshozamot. A szórófejek az egyedi igényekhez igazíthatók, így a körforgós rendszerek a területi feltételek és az adott növények függvényében pontosan a kívánt vízmennyiséget biztosítják. A víz szabályozása a különféle locsolófejek, nyomásbeállítások, felhelyezési magasságok és a locsolófejek közötti távolságok valósulhat meg.

A körforgós rendszerek nem csupán egységesebb vízellátást biztosítanak az árasztásos módszerhez képest, hanem kevesebb vizet is használnak. Egyes megoldások, mint például a LEPA (Lpw Energy Precision Application – Alacsony energiafelhasználású percíziós alkalmazás) locsolófejek, növelik a körforgós rendszerek hatékonyságát. Rövidebb szárú növényekhez jó megoldás az alacsonyabban felhelyezett tömlő, mivel a vizet a talajszinthez közelebb tartják. A körforgós rendszerekhez elérhető percíziós technológia szintén segíthet a víz megtartásában, hiszen a szolgáltatott információk alapján az öntöző eldöntheti hol és mennyit öntözzön.

Emellett a körforgós rendszerek használata kevesebb munkával jár. A központi vezérlőpanelen keresztül az összes funkció automatizált. Ha rendszerek akár okostelefonról vagy számítógépről is vezérelhetők.

Az árasztásos öntözés leginkább a kicsi, téglalap alakú területeken működik. A körforgós rendszerek testreszabható funkciói lehetővé teszik használatukat szinte bármilyen területen, lehet az kicsi, nagy vagy szokatlan formájú. A lefedő szárnyak akár 180 fokban is meghajlítható tárgyak vagy fák körül és a leválasztható szárnyakat egyszerűen leszerelhetjük. A kornerkarok (SAC) a területek sarkainál öntöznek, így a gazdák minden hektárt hasznosíthatnak. Sok pivot rendszer esetében egyáltalán nincs szükség a terep egyengetésére. A Reinke Electrogator® rendszere hatékony meghajtó motorjának köszönhetően a szerkezet nehéz terepviszonyok és rossz talajállapot esetén is mozgatható. A rugalmas csatlakozó kampó és akasztó – az Electrogator® új funkciója – egy olyan csőcsatlakozás, melynek segítségével a rendszer a vízfolyás minimális módosítása mellett legyőzi a dombos terepviszonyokat.

Az öntözőrendszer tartóssága fontos szempont a berendezés gazdaságosságának kiszámításához. Minél hosszabb a rendszer élettartama, idővel annál inkább megtérül a befektetés. Bár előzetes befektetés mindenképp szükséges, a körforgó rendszerek igazolt megbízhatóságukkal és tartósságukkal kiállták az idő próbáját.

A kezdeti beruházás minimalizálása érdekében az alapvető pivot jó választás az árvízöntözésről a középső forgóöntözésre való áttéréskor. Amint a kezdeti beruházás megtérül, számos frissítés áll rendelkezésre, beleértve a precíziós öntözési lehetőségeket is. A középső forgácsok változó sebességű öntözési (VRI) előírásokat működtethetnek különböző talajviszonyokkal rendelkező területeken. Távfelügyelet, talajérzékelőkkel kombinálva, szintén rendelkezésre áll, hogy segítsen a termelőknek megalapozott döntések meghozatalában és a víz bölcs alkalmazásában. Az alapközponti irányba történő kezdeti beruházás nemcsak a mai öntözési igényeket kielégíti, hanem egy lépés a mezőgazdasági műveletek jövőbeli előmozdítása felé is.